Текст песни Ezt most (FankaDeli) с переводом

Minden napot úgy élek, mint ha az volna az utolsó

Minden mondatot úgy írok, mintha nem maradna több szó

Ezt most neked, ezt most rólad, ezt most érted

Bár nem kérted, de életem része vagy

Mikor a szerencse magamra hagy

A valóságra eszmélek

Az emlékek mögé nézek

És Te kacsintasz vissza rám

Minden másodperc árván telik nélküled

Mint egy elhagyott épület

Minden sorom egy újabb gondolatot ültet

Nem értik sokan, hogy a Feri egyik pillanatban sír, a másikban robban

Egyik percben szerelmet vall

A másikban vadállat módra hoztam közétek a balhét, ha tapsoltatok

Akár a szajrét vittem az ágyamba

Plafonomon az élet szabályait kutatva egyetlen dologra jöttem rá:

Hogy semmi sem biztos!

A sok tanulság nem titkos, mégsem beszél róla senki

Hogy most még itt vagy

Aztán holnap meg hűlt helyed teszi üressé életem

Egyik pillanatban a fülembe súgod, hogy szeretsz

Én válaszként, hogy kellesz

De ez mindig tovaszáll

Azt hiszem, itt nincs korhatár!

Emlékeim lehet csalfák

De gyerekként is éreztem

Hogy két kezem az ég felé nyújtva lelkem újabb útra lép

Az albumban tucatnyi kép hordozza a sebeket

Persze idővel lepereg a fájdalom

Mint a lábnyom a Holdon

Mégis élteti a végtelent

Gyere velem, nem késhetem le a sorsom!

Az izgalmat lehet elrontom, de tudom előre a végét

Nem nagy tudomány, csak nézz szét!

Ha velem tartasz, tudnod kell

Hogy meghalok, mikor a Nap felkel

De este újraéledek

Betonházak árnyékában lépkedek árnyként

Lelkem mindentől megvéd

Szíved mást diktál, mint az elméd

Eszed taszítana, de belsőd súgja: Kell még!

(Yo!)

(…eszed taszítana, de belsőd súgja: Kell még… (Kell még! Kell még…

Kell még!))

Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad

Bár nem kérted, de itt van, tessék

Belőlem egy darabka mindig veled marad

Ha Feri el is szaladna…

Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad

Bár nem kérted, de itt van, tessék

Belőlem egy darabka mindig veled marad

Ha Feri el is szaladna…

Ismerek egy lányt, egy lányt

Akinek a szemében csillog a szerelem

A szeretet, a lélek és az értelem

Aki együtt örül és fél velem

Aki átölel és megment minden percben

Feri, a kemény, a nagyokos, mindenkinél mindent jobban tudó

Nála lennék egyedül a hunyó

Neki bevallanám, hogy csak egy krapek vagyok a vadonból

Aki valaha lerombolt mindent a szívében

Minden válasz elől kitértem, de ha ránézek

Megértem a világ minden fájdalmát és örömét

Hogy talán lehet hajnal még újra örök éjszakám horizontján

Bár nem tudhatom, az élet milyen posztot oszt rám

De küzdök érte, küzdenék, amíg van remény

Amíg van erőm

Addig vakmerőn kiállnék a Végtelen sarkára

Emlékeznék csillogó hajára

Szikrázó szemére, lángoló lelkére, pengeéles eszére

Velem szembe nem volt szemérme

Mert a kulcsom kezébe tettem

Minden éjjel meghaltunk, és újjászülettünk mi így ketten

Ezen a Földön

Ahol szűkös szótáram szavaiból költöm utókorom darabkáit

Elültetem közös erdőnk fáit

Hiszen más nem maradt már itt, a kopár világ alkonyán

Ennyit hagyott rá és rám a betondzsungel

Az alkony szült engem, de most hajnal

Gyere, fuss el velem a világ végénél távolabb!

Ahol sorsunk, pár gombolyag, egymásba fonódik

Kérlek, maradj itt velem, amíg meg nem halok!

Amíg le nem hunyom örökre a szemem

Addig érezzem, hogy a szerelem —

Ahogy a kezed a kezemben éltet

Majdan, ha eljön az idő, új világot hoz el nekünk

Kérlek, csókolj meg és ölelj át

Mint a fák a mezőt, mint a házak a várost, mint a felhők az eget

Az alkony fia vagyok, és téged, a Hajnal lányát, míg csak dobog a szívem,

szeretlek…

(…Az alkony fia vagyok, és téged, Hajnal lányát szeretlek!!!)

Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad

Bár nem kérted, de itt van, tessék

Belőlem egy darabka mindig veled marad

Ha Feri el is szaladna…

Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad

Bár nem kérted, de itt van, tessék

Belőlem egy darabka mindig veled marad

Ha Feri el is szaladna…

Ismerek egy lányt, akire, ha gondolok, szívemben kést forgatva írom a sorokat

Ujjaimon több tonnás súly

A lelkem markolat, agyam ravasz, és lő a gondolat

Amíg én a Kojsszal meg a Gőzzel söröztem, te valaki mást szoptál

Valaki más élvezett beléd

Kemény szavak ezek, az is kemény, amit tettél

Megetettél, én meg azt hittem, semmi más nem kell, csak egy lány: pont te

Nevetve a világon raktam életem kezedbe

FankaFeri nem nagy kan, tudja, aki ismer

FankaFeri nem izmos, tudja, aki ismer

FankaFeri nem jóképű, tudja, aki látott

FankaFeri nem is gazdag, ezt is tudják jópáran

De FankaFeri kiáll azért, akit szeret: remélem érted már!

Tudom, egyetlen percért sem kár, amit él az ember

Hiszen minden ''miért''-nek van ''mert''-je

És ki más, ha Fanka ne merne beleröhögni a Sors szemébe

Erről szól minden dalom

Valaki engem akart, valakit én akartam

És most a fájdalom nyitja ki szemem, hogy lássak, ne csak nézzek

Mondhatnám az utca nyelvén: kajakra átbasztál!

Mondhatnám kultúráltan: zátonyra futott kapcsolatunk!

Mondhatnám, ahogy a haverok: FankaFeri, jól beszoptad!

Mondhatnám, ahogy érzem: egyedül én bíztam benned ezen a Földön

És ezért rúgtál belém a földön…

Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad

Bár nem kérted, de itt van, tessék

Belőlem egy darabka mindig veled marad

Ha Feri el is szaladna…

Ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad

Bár nem kérted, de itt van, tessék

Belőlem egy darabka mindig veled marad

Ha Feri el is szaladna…