Urania | 2016

Ébredő tél
Gyászában is szirom
Gyökerében is gyász
Nehéz föld
Toronnyá tűnik
Nem mozdul
Messze minden
Ködöt emészt
A gyenge fény
Mély üresség
A boltívekben
Eleven enyészet
Dér-dara-dér
Múlt-meredély
Hallgat az éj
Tűnt álmok, tűnő erdő
Dér-dara-dér
Hallgat az éj
Ringat az éj
Tűnt álmok, tűnő erdő
Egyedüllét
Az univerzum
Néma lobogásában

Просыпаясь зимой
В трауре, слишком лепесток,
У его корней есть печаль,
Тяжелая земля,
Она похожа на башню.
Он не двигается.
Далеко все,
Что он ест, туман,
Слабый свет,
Глубокая пустота
В арках,
Живой гниль.
Dér-dara-dér
Мимо склона
Ночь безмолвна,
мечты, мечты ...
Dér-dara-dér
Ночь безмолвна,
ночь
падает, мечты, мечты,
Одиночество.
Вселенная
С его безмолвным трепетом.